Intellektuális “öngyilkosság”?
Interjú Varsanufie Brihan protoszynkellosz atyával a Sihăstria monostorból.
“Számomra, kezdetben, monostorba lépésem előtt a szerzetesség
valóban intellektuális öngyilkosságot jelentett,
egy tévutat és helytelen választást…”
Nem voltam mindig keresztény. Szüleim nem részesítettek vallásos nevelésben, mert ők maguk sem voltak gyakorló keresztények. Perszem megkereszteltettek, mert az volt a szokás és ők, mint értelmiségiek tiszteletben tartották a hagyományokat. Inkább ellenérzetem volt mindennel kapcsolatban, amit a vallás jelent. Szerettem a tudományokat, voltak is tudományos elfoglaltságaim és saját véleményem mindenről, ami a 
kor atheista környezetében gyökerezett, úgyhogy harcos atheistává lettem. Még próbálkoztam is meggyőzni a hívőket arról, hogy a vallás csak egy illúzió, emberi kitaláció csupán, hogy ők (a hívek) nagyon el vannak ámítva és nagy pazarlás nem élni az életet, mivel másik úgy sincs belőle. Később a serdülő korban azonban mégis feltettem magamnak néhány kérdést, foglalkoztam filozófiával is… Istent sokkal később ismertem meg, fokozatosan, keresve a választ a világmindenség, az ember létezésének okaira. Ezen kérdések mentén (ahogy szentéletű Áthoszi Paisziosz atya mondta: “felkavar a jó nyughatatlanság”), bennem is feltámadt ez a lelki nyugtalanság és elkezdett “gyümölcsöt hozni” a lekemben… Lassan-lassan közeledtem az Istenhez… Valójában Ő közeledett hozzám!”
Mikor következett be ez a pozitív nyughatatlanságnak köszönhető lelki gyümölcsözés Szentséged életében?
A katonai szolgálat után beiratkoztam a Temesvári Tudományegyetem Műszaki Karára, mivel a Fehér (judeţul Alba, Románia) megyei Kudzsir (Cugir) városból származom. Harmadéves koromban meggyóntam, inkább csak tréfából, merthogy nem hittem ezen dolgokban. Azonban a lelkiatya azt tanácsolta, hogy lépjek be a temesvári ASCOR-ba (Román Orthodox Kersztény Diákok Szövetsége), ahol aztán hívő barátokat szereztem. Komolyan kezdtem gyakorolni az orthodox hitet: jártam templomba, gyóntam, minden böjtöt megtartottam, de továbbra is kötődtem a “világ dolgaihoz”. Befejeztem az egyetemet, volt házam, autóm és egy jó állásom, mindez 27 éves koromban… Már csak családot kellett volna alapítanom…
Mikor és hogy határozta el, hogy életét végérvényesen Istennek szenteli?
Azt gondoltam, hogy Istent fogom szolgálni a világi életben… Egy pillanatig sem gondoltam, hogy számomra lehetséges lenne, hogy monostorba lépjek. Volt azonban egy dolog, ami megrázott: az ASCOR elnöke, aki jóbarátom volt és házasságra készült, monostorba vonult hogy szerzetes legyen! Aztán volt alkalmam eljutni – nyolc társammal együtt – egy kirándulás keretében az Áthosz-hegyre, ahol nagyon megragadott két dolog: nagyon sok fiatal szerzetest találtam ott és semmiképpen sem csak tétlen, fehér szakállú öregeket, ahogy én gondoltam… Túl a tényen, hogy nagyon sok fiatal szerzetessel találkoztam, nagy benyomást tett rám a ragyogó tekintetük, szép, tiszta, a boldogságtól tündöklő szemekből.
A másik dolog ami a Szent Hegyen megragadott: a templomok elkopott márványküszöbe… Elkoptak a templomba belépők lábai alatt. Ez a két dolog “működött” a szívemben, anélkül hogy én tudomásul vettem volna, és így hat hónappal az Áthoszról való hazatértünk után elhatároztam, hogy én is ugyanazon az úton fogom Istent szolgálni. Abból a kilenc emberből, akikkel a Szent Hegyen voltam, csak ketten nem lettek szerzetesek…
Tehát a szerzetesség nem intellektuális “öngyilkosság”?
Bebizonyosodott, hogy szerzetesi fogadalmat téve nem követtem el intellektuális öngyilkosságot. Az Afteea monostorból (Fehér megye) mint novícius átkerültem a Neamţ megyei Mina szkítibe. Diakónussá és pappá monostorában szenteltek, ahonnan az előljáró atya a teológiára küldött. Ugyanakkor, mivel a monostorban szükségük volt egy fogászra is, engem irattak be a Fogorvosi Karra is. Így mindkét egyetemet elvégeztem. Mondtam is a szüleimnek: “Lám, a szerzetesi fogadalom után még két diplomát szereztem! Mi is van akkor az intellektuális öngyilkossággal? Így teljesedett be, amit Cleopa atya mondott édesanyámnak (mikor ő arról kérdezte, hogy vajon jól választottam-e án, mikor monostorba léptem):”Mindig a szerzetesség a legjobb választás, minden más választás fölött áll!”
Szerző: Antoaneta Velcovici
Megjelent a LUMEA MONAHILOR 2007/5. számában.